Nászút és sör? Valójában semmi…, tényleg. Viszont épp ezt fogjuk most részletesen kifejteni, de akkor beszélnünk kell egy kicsit a mézeshetekről is 🙂 Habár a nászút és mézeshetek kifejezéseket szinte szinonimaként használjuk hazánkban, valójában teljesen különböző az eredeti jelentésük (a sört egy kicsit később megmagyarázzuk).Mindkettőről a házasság utáni utazás jut eszünkbe, amely során az ifjú pár romantikus időt tölt el kettesben, kizárva a külvilágot és a mindennapi teendőket, mielőtt belekezdenének életük következő szakaszába. Na de mi köze a sörnek, rokonságnak vagy akár egy 18. századi filozófusnak a mai értelemben vett esküvő utáni utazásnak?
Először is kezdjük azzal, hogy a nászút néhány évszázaddal, míg a mézeshetek elnevezés néhány évezredre nyúlik vissza, ebből kifolyólag nem is ugyanazt jelentették a történelem során. A mézeshetek elnevezés az ókorban gyakran készített mézsörhöz kötődik. Az alkoholtartalmú italt mézből és vízből erjesztették élesztőgombák segítségével, amely közkedvelt italnak számított az ókori Babiloniában. De hogyan kapcsolódik ez az ital az esküvőhöz? Alapvetően a mézsör jótékony hatással van a test biológiai folyamataira és úgy tartották, hogy a fiatal asszonyok termékenységét is elősegíti. Ennek érdekében a házasságot követően gyakran fogyasztottak a hölgyek mézsört, ezzel elősegítve a fogamzást. Ugyanakkor az újdonsült férj is előkelő szeretettel tartott a feleségével, így sokan utalnak az esküvő utáni időszakra, mint a méz sejmes, édes ízére, ami boldogsággal és egymásra hangolódással párosult. A mézeshetek kifejezést azonban először Samuel Johnson filozófus (1709-1784) nevéhez fűződik, aki eredetileg „honeymoon”-nak, mint mézeshónapnak nevezte. A filozófus megfogalmazásában a „honeymoon” a házasság utáni első hónapot jelentette, amikor csak érzékenység és öröm van jelen az ifjú pár életében; eredetileg nincs utalás arra, hogy valóban egy hónapot ölelne fel ez az időszak, azonban az ifjú pár egymás iránt tanúsított szeretetét a „változó” hónaphoz hasonlítja, ami a holdtöltét követően apadni kezd csak úgy, mint a szeretet… – állítja a filozófus… Na köszi, akkor még nem ismerték az örök szerelmet? 😀
Míg a mézsör fogyasztása a társadalom széles köre számára elérhető volt, addig a nászút „gyakorlata” csak kevesek számára volt elérhető. A nászút először az angolszász területeken jelent meg, amely csak részben jelentette azt, amit ma a nászútról gondolunk. Abban egyezik a korabeli felfogás a maival, hogy a nászút az ifjú pár közös utazásáról szól az esküvőt követően, azonban a célját és desztinációját tekintve koránt sem. A nászút eredeti szerepe abban állt, hogy az ifjú pár azokat a rokonokat és barátokat látogatta meg az esküvőt követően, akik nem tudtak személyesen jelen lenni a Nagy Napon. Ez akkoriban meglehetősen költséges volt, így kezdetben csak a tehetősebb családok engedhették meg magunknak. Mai szemmel nézve – éppen a házasságot követő hetek intimitását és romantikáját tehette tönkre a „rokonlátogató turné”, másrészt úti cél tekintetében is sokkal vonzóbb napjainkban egy egzotikus vagy mediterrán utazás, mintsem az ismerősöknél „couchsufing”-elni 🙂
Mint olvashattátok, a két kifejezés közel sem azonos jelentéssel bírt, csak manapság használjuk szinonimaként a mézesheteket és nászutat. Mindenesetre, ha választhatnánk, akkor mi inkább a mai értelmezésben vett nászutat választanánk, mintsem a korábbit, valamint a mézsört is inkább valamilyen koktélra cserélnénk, ami segíti a kikapcsolódást 🙂 Ha tehetitek – még ha hazánkban is – de mindenképp menjetek el legalább egy hétre kikapcsolódni az esküvőt követően, mert azok a pillanatok pótolhatatlanok lesznek… és biztosan nem bánjátok meg 😉
További tippekért, érdekességekért, vagy esetleg akciókért iratkozzatok fel hírlevelünkre! 🙂 Ígérjük, hogy az esküvőtök után már nem “spam”-elünk 😀
